hArcOK

Volt ugye a botrányosra sikeredett Jacko Show a napokban. Azt már tudjuk, hogy az imitátor inkább hasonlított egy kezdő transzvesztitához, mint Jacksonhoz. Azt is tudjuk, hogy sem énekelni, sem mozogni nem tud. Szintén kiderült, hogy a meghirdetettel ellentétben, nem az eredeti Jacko tánckar és zenészek érkeztek, hanem olyan "tehetséges" emberek, akik soha sem dolgoztak együtt Jacksonnal.

Az is kiderült, hogy a szervezők tudták ezt, így a belépőjegyek ellenértékét visszafizetik. Igaz feltételekhez kötik, de hajlanak rá, hogy kárpótolják az elégedetleneket.

(Aki esetleg nincs tisztában az előzményekkel, elolvashatja az index beszámolóját a koncertről itt, a fejleményekről itt. A szervezők "mosakodásáról" itt lehet olvasni.)

Viszont nem találkoztam még olyan írással, amely a miértre kereste volna a magyarázatot. Pedig rengeteg merült fel az eset kapcsán. Az például kinek a hibája, hogy Michael halála után a koncert plakátokon 100% Live szerepelt? Azé, aki ráírta vagy azé aki ezt el is hiszi? Vagy ki az aki komolyan elhitte, hogy 55 éves táncosok fognak ugrálni a színpadon?

Szabad időmet nem kímélve, hosszú órákon át keresve ráakadtam egy emberre, aki releváns válaszokat tudott volna adni, aki eloszlathatta volna kételyeket. Sikerült megtalálnom azt az embert, aki egy személyben volt felelős a koreográfiáért, a koncert látványvilágáért. Sajnos, a riport nem sikerült, helyette az alábbi levelet kaptam tőle, megfűszerezve egy videóval.

De vigyázat! Spoiler következik:

Kedves ...,

 

köszönöm érdeklődésed a nagysiikeű Jackson Show-val kapcsolatban. Ez úton tájékoztatlak, hogy Michael Jackson érát lezártam életemben.

Jelenleg egy Michael Flatley Show-n dolgozok. Tudom jelenleg még él, de nem lehet időben elkezdeni a felkészülést, hogy méltó emléket állíthassunk fel sajnálatos halála esetén.

Mellékelve csatolok egy videót, amelyen jól látszik, hogy a legbonyolultabb mozdulatsorokat is hűen fogjuk tudni visszaadni!

Üdvözlettel:

....

Végezetül, a videó:

Szia Dani!
Az osztálytalálkozón nem volt alkalmunk beszélgetni. Mivel már én is Bercelen dolgozom, arra gondoltam, hogy leugorhatnánk a pizzériába egy jót beszélgetni, emléket idézni. Jelezd mikor jó neked. Üdv,

Ez az sms cirka 2 hónapja nem íródott meg. Most leírtam, de választ már nem várok rá. Tudom, hogy pénteken, 17:00-kor fogunk találkozni, sajnos más helyszínen...

Ismét egy fiatal élet ért értelmetlen véget, közúton, autóban, lakott területen.

Frontális ütközés, 2 súllyos sérült, 1 halott. MIÉRT?

Miért kell gyorsan hajtani? Miért kell türelmetlenül, nem kellően körültekintve előzésbe kezdeni? Miért kell túlbecsülni autónk és saját képességünk? Miért? Miért? Miért? Rengeteg kérdés merült fel belül, amire soha nem fogok már választ kapni.

Vajon mennyi és milyen kérdések merülnek föl még az ifjú feleségében? Vajon hogyan fogja megmagyarázni másfél éves gyermekének, hogy apa nem jön haza többé? Vajon mit fog mondani még meg nem született gyermeküknek?

Rengeteg a kérdés, de nincs helyes válasz, mert mindegyik egy újabb miértet szülne.

Ha csak egy picit is jobban odafigyelünk, talán megmenekülünk néhány felesleges miérttől. Ugye, kedves olvasó, Te sem szeretnél ezekre a kérdésekre, az ilyen kérdésekre válaszolni?

Szomorú, de néhány nappal Dani balesete után, egy barátom elveszítette az édesapját, egy hasonlóan értelmetlen balesetben, közúton, autóban...

Ülök a buszon, mélázva és arra gondolok, hogy milyen jó lehet az autómnak a garázsban, szárazon és melegben. Sokkal jobb mint a busznak, vagy a többi autónak, ami most közlekedik az utakon.

Pedig ő is "csak" egy használati tárgy. Egy eszköz, amely eljuttat A pontból B-be. Igaz kényelmesen, nem büdösen, gyorsan és meghagyva nekem a döntés szabadságát, a szabad útvonalválasztást vagy az indulási idő és az útitársak megválasztását. Ja és nem ciki! Nem úgy, mint buszozni vagy vonatozni (esetleg metrózni, villamosozni, hévezni, esetleg tetszőleges sorrendben szabadon variálva).

Pedig az autó drága ribanc. Ha nem mozdul meg, akkor is alattomosan, előre eltervezett szándékkal emészti a pénztárcánkat. Ha pedig halad, kopik a költségek pedig akár a csillagos eget is ostromolhatják. Mi pedig egy kézlegyintéssel intézzük el, hogy volt ugye a teljesítményadó, a kötelező, a benzinköltség, a gumik, az olaj szűrőkkel és még milliónyi kötelező költség, ami egy autótulajdonos számára természetes, mert van. Aztán még úri szeszélyből hozzádobhatunk még néhány tízest, mert futja spoilerre, alukerékre meg hangcuccra. Mosolyogva használjuk, kidülledt mellel dicsekszünk vele. Ő pedig teszi a dolgát: szedi el a pénzünk. Néha ezért trepniig rúgjuk a gázpedált, élvezzük, hogy fütyül a turbó, ég a gumi és leszarjuk a buszosokat.

Én pedig ülök a buszon és azon mélázok, hogy az ő élete lehetne az enyém is, hisz nekem is van autóm. Aztán körbenézek a buszon és arra gondolok, hogy az itt utazó ötven ember közül még mennyinek lehet és vajon mennyien gondolnak valami hasonló dologra, hogy holnap inkább kocsival kéne jönni, mert...  Aztán eszembe jut, hogy 15 kilométert teszek meg nem egész 250 forintból, ami kevesebb, mint egy liter benzin ára.  Egy picit megnyugszom.  De megfogadom, hogy a hét végén autózni fogok.

Szomjas lettem, mint egy teve a sivatagi túrája után, ezért úgy döntöttem beugrok egy büfébe (kiskocsmába), hogy szomjam csillapítsam valami alkoholt nélkülöző itallal. (Így utólag, jobb lett volna, ha inkább kérek egy söritalt.)

A választék elég bőséges volt, a választás nehéz. Szódát nem kívánt a szervezetem, mert az elmúlt napokban szinte csak ásványvizet ittam (mint tudjuk: szóda + designos palack, lehetőleg sok kémiai elemmel a címkéjén= ásványvíz). Maradtak a lónyálak. Azok viszont gazdagon. Kólából kapásból 3 fajtával kezdett el ijesztgetni az amúgy roppant csinos pultos kislány. Csakhát én az az állatfaj vagyok, aki kólát soha sem iszik. (Na jó ez így ebben a formában nem teljesen igaz, ha van alapja, értsd bacardi vagy whiskey akkor valahogy letolom azt az 1 deci fekete vackot). Főként nem lájtosat. Annak még rosszabb az íze, ha ez egyáltalán fokozható. Maradt a sprite, fanta, gyömbér kombó és tonic, említés szintjén. Vagy esetleg rostos, a megszokott ízekben. A fanta hidegen jó, a gyömbért még szeretem is. A rostos gyümölcslöttyökben pedig több a tartósító mint a cukortartalom.

Ekkor láttam meg, a hűtő sarkában elbújva, a TRAUBIT! Aztaaaaat kérek, sokat. Bár az íze még csak nem is hasonlított az eredetihez, de nagyon jól esett. Biztos van benne pszichológia, de elhittem, hogy jobban járok vele, mintha valamelyik másik cukros szart vettem volna meg. Igaz, holnap ugyanott megymárkával erősítek be :D

Megtörtént! A nyelvem majdnem olyan piros lett, mint annó, pihés gyermekkoromban. Az íze nyomokban hasonlított arra a cocializmusban megszokott, semmivel össze nem téveszthető, cigánymeggyel színezett italéra, amelytől édesanyám oly sokszor rettegett. Biza nem alaptalanul, hisz a cigánymeggy nagyon gazdag azokban a piros pigmentekben, amelyek gond nélkül színezik át, a legszebb fehér ingeket, hogy aztán az intelligens mosóporok sikítva meneküljenek, követelve a marketingesektől azt a feliratot, mely szerint az ellen nem véd!

Lehet, hogy maradi vagyok. Vagy csak szimplán hülye. De akkor is! Hová tűntek a jól bevált márkák, a megszokott ízek? Helyes dolog e ezeket feláldozni a divat, az amerikanizálódás hülye oltárán?

Végre bekövetkezett az, amire én már nagyon régen várok. Igen! Végre van 5 párti egyetértés! Hurrá! Gyurcsány meg monnyon le! Ebben egyetértenek.

Mi az, hogy egy ember - aki speciel most miniszterelnöki pozícióban van - akarja megmondani, hogy hogyan is kéne. Hogy jön ő ahhoz, hogy beleturkáljon a többi tisztes képviselő zsebébe? Jó mélyen! Monnyon le! És ha már lemondott, akkor lesz ideje meggebedni, akkor gebedjen is meg! Meg monnyon le! Főként, de most azonnal.

Eddig is volt egyeztetés. Haladt is a munka és mindenki egyetértett. Egyeztettek a témáról, egyetértettek az időpontban, azt mondták kemény munka lesz és ... Na igen. Eddig semmi konkrét, de a cél kitűzve, virtuális szavazatok begyűjtve, lekommunikálva szépen, hangzatosan. De valójában nem történt semmi. Semmi az égegyadta világon. Ami, ugye érthető is. Ki az az ember, aki a saját "fizetését" csökkentené? Gondoltam, hogy senki sem fog jelentkezni.

Pedig nem csökkenteni kéne. Mert mi sem hisszük el, hogy kevesebbért is szívesen csinálnák imitálnák az, hogy csinálnak valamit. Elég lenne ha szabályoznák, esetleg átláthatóbbá tennék. Ne a médiában kelljen szembesülni a gyomorforgató részletekkel. Bár mondjuk az nagyon szép, hogy amikor össznépi felhördülés van, néhányan egyből intézkedést sürgetnek. Tényleg! Az ötödikes Pistike is meg szokott ilyenkor hatódni. Meg szép is. De tudjuk, hogy hasztalan, ezért egyre jobban unjuk!

Most itt a lehetőség. Egyet is értenek. Akkor végre tenni kéne valamit, nem? Vagy hülye vagyok és utáljam én is Fletót, mert most ez a divat? A csúnyabácsit? Aki végre kivette a kezét a zsebemből és máshová dugná? Nem, nem hiszem, hogy ezt kellene tennem. Itt a nagyszerű alkalom, kedves Fideszes, Kereszténydemokrata és MDF-es politikusok, hallassátok hangotok és ne hagyjátok, hogy ez a tervezet eltűnjön a süllyesztőben! Ja és fájni fog! Nem kicsit, nagyon!

Most olvastam ezt. Szerintem olvassátok el Ti is, mert sokkal jobb, mint az enyém :(irígy vagyok Tóta).

De akkor is. Ami régen oly természetes volt, manapság már szenzáció számba megy. A gyerekek pedig csak kapkodták a fejüket a sok „csinosan” felöltözött néni és bácsi láttán. És a szájukat akkor tátották el igazán, amikor az anyjuk vagy nagyanyjuk fölvilágosította őket, hogy régebben ők is ilyenekben jártak. Nekik ez természetes volt, nekünk már nem.

Pedig nem régmúlt, nem távoli történelem. Szinte a tegnapról beszélünk. Sajnos csak beszélünk…

Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy (lehetőség szerint) szerezzenek be népviseletet, és (még ha csak 1-2 alkalomról is van szó) büszkén viselje! Mert az jó! A készítőnek is jó (műveli a tudását és esetleg továbbadja), a viselőjének is jó (csinos lesz és hagyományt ápol). És nekünk nézőknek is jó, mert „holnap” is láthatjuk. A Magyaroknak meg azért jó, mert nem feledik, hanem művelik a hagyományokat!

Visszakapjuk Táncsics börtönét! Pluszban kapunk még hozzá két épületet is (az egyik a Béla király úton, a másik a Széchenyi rakparton található). Ez nettó három darab épület. Cserébe adunk kettő darab épületet (mindkettő az amerikai követség mellett található). Tehát egy épületnyi fórunk van. Köszönjük Bush! De!

Mivel Magyarország amúgy is jól áll anyagilag, fel is újítjuk őket. Lehet, hogy az USA-ig elhallani a Magyar gazdaság dübörgését? Nem tudom, de az biztos, ha hallják is nem zavarja őket a számolásban a zaj. Okosan, 2 milliárdot spórolnak ezzel a tranzakcióval, úgy, hogy közben még „jófejeknek” kellene őket tartanunk. Sőt örülnünk kellene, hiszen visszakapjuk történelmünk egy darabját.

Hmm. Nagyon tudnék neki örülni, mert ez egy olyan fontos épület, amelyben a magyarok nagyjai közül többen „megfordultak” anno. Apropója tökéletes, hogy létrehozzanak benne egy múzeumot vagy egy állandó tárlatot esetleg bármit, ami kötődik Táncsicshoz, Kossuthoz, Jókaihoz vagy 1948-hoz.

Igaz, laktanyának használták az elmúlt években (amcsi tengerészgyalogosokat szállásoltak el benne), de állapota kifogástalan… gondolom én. Bízom abban, hogy amerikai katonák „kivonulása” nem fog az oroszokéra rímelni, akik mint tudjuk, még azt is elvitték, ami le volt betonozva. Utánuk csak a csupasz falak maradtak, reméljük ez nem ismétlődik meg, és az épületet kifogástalan állapotban kapjuk vissza. (Ezért ennek felújítási költsége nem növeli tovább azt az elhanyagolható 2 milliárdot.)

Hiszen mi ez az összeg ahhoz a kárhoz képest, amit Magyarország okozott nekik a második világháborúban! (Háborús kárenyhítés címén került a kezükbe.) Össze nem lehet mérni azzal, hogy mi az oroszokat engedtük be, és nem vártuk meg amíg ők ideérnek. Igaz, ezzel egy kicsit meg is szívattuk őket.  Hisz ők a Drakula kastélyt akarták (ami Töcsváron található Brassótól 30 km-re). Ha valaki ezt nem értené: Budapest=Bukarest, vár=vár. Ennyi. Bukarest=Drakula=nagy mozisiker. Logikájuk hibátlan!

Kódfejtők figyelem! Ezen postban egy titkos BEKAPHATJÁK! üzenet van elrejtve. Amennyiben a megfelelő szavak bizonyos betűit kiemelik, majd átrendezik, az üzenet olvashatóvá válik!

Most jutott el hozzám e nagyszerű ötlet a Googletól. Tegyünk az energiapazarlás ellen, használjunk fekete keresőt!

Mivel a Google kereső egy olyan weboldal, amit naponta 200 milliószor hívnak le, ezért ezen kiszámolva, ha a google nem fehér, hanem fekete lenne, az energia megtakarítás 750 megawatt óra lenne évente, ami megfelel kb. 300 000 db konyhai vízmelegítő 1 órán keresztüli üzemelésének (amikor forr a víz). Erre reagálva a Google csinált egy fekete változatot, amit az alábbi címen értek el: http://www.blackle.com //VALAKI UTÁN SZABADON

Tegnap végre levették a gipszem! Most nagyon örülök! A lábam, köszöni szépen, jól van, csak erőtlen és fáj. Ja és csúnya. De ezt leszámítva, minden OK!

Elgondolkoztam azon, hogy mennyivel jobb volt a megfizethető luxusban, mint az OEP által szponzorált, lényeges olcsóbb, de nehezebb, nem lélegző, gipszben. Szerencsére ez volt az első törésem, de a térdem miatt voltam már toksínben egy rövidebb ideig. Akkor 5 napig bírtam, most 8 hétig. Igaz, ebből az első 8 nap, hagyománytisztelő, fehér, fekvő gipszben. Tudom, hülyeség lenne messzemenő konzekvenciákat levonni, de aki megengedheti magának, mindenképp műanyagot válasszon.

A napokban hallottam egy érdekes magyarázatot arra, hogy miért keverik össze, a nagyon művelt nyugaton Budapestet Bukaresttel. Lehet, semmi valóságalapja nincs, de lehet, hogy igaz szóról-szóra. És ez a legnagyobb baj, az ilyen városi legendákkal. annyira valóságszerűek, hogy szinte már fáj.

Az történt ugyanis, hogy egy magyar származású csillag tűnt föl Hollywood egén. Pontosabban ott volt már egy ideje, csak senki sem tudta. De az 1930-as év nagy áttörést hozott életében. Ekkor mutatták be ugyanis, minden vámpírfilm anyját a Drakulát. Főszerepben Lugosi Bélával (született: Blaskó Béla Ferenc Dezső!). Az emberek özönlöttek a mozikba, szájtátva, néha szemlesütve, a hölgyek sikongatva, de mindenki csodálkozva nézte az új stílusú filmet. Egy csapásra fölkerült a ködös kelet egy városa a térképre. Ez pedig nem volt más, mint Bukarest.  Az emberek a filmről beszéltek az utcán, a bárokban, a fodrásznál, otthon vacsora közben az asztalnál, szóval mindenhol. Így vált Románia fővárosa ismertté, népszerűvé.

Az akkori magyar vezetés, persze, ezt nem hagyhatta szó nélkül. Magyar színész, aki nem Magyarországnak hoz ismertséget és elismerést? Na nem. Ezt nem lehet hagyni. Az akkori vezetés, bár eleve gyűlölte a mocsok kapitalistákat, a pénzükkel azért nem voltak ennyire elutasítóak. Ezért reklámhadjáratba kezdtek, hogy Budapestet is megismertessék a nagyvilággal. De volt egy apró bibi. Senki sem ismerte a fővárosunkat, sokan az országot sem tudták hova tenni, ezért a szépen összeállított, képekkel gazdagon illusztrált, hasznos információkat tartalmazó útikönyvet a kutya sem vásárolta. Kétségbeesés, pánik, fejvakarás!

Ekkor, gondolom én, Bélánk (nem a Lugosi) fölvázolta az átverések legnagyobbikát, minden svindli öreganyját! Adjunk ki Bukarest néven Budapestről szóló úti füzetet!  Hejj! A logika és csavaros észjárás ismét győzött! És siker, öröm és bódottág! Vették a füzetet az információra éhes amerikaiak, angolok, franciák, spanyolok és ki tudja még mennyi nemzet gyermekei. Jöttek is szép számban hozzánk, bár Bukarestnek mondták, senki sem haragudott rájuk.

Ezen történetnek valóságalapját leellenőrizni szinte lehetetlen. Nem hiszem, hogy a Tanácsköztársaság idejéről maradt írásos emlékeket szabadon böngészhetném. S lehet, ha tehetném, sem böngészném. Elkönyveltem magamban, hogy az amcsik hülyék, (tisztelet a kivételnek) és nem veszik észre azt a néhány betűnyi különbséget. Bár lehet, hogy ez az egész story az ő védelmükben született, bizonyítván, hogy csak magunknak köszönhetjük az egészet. Nem tudom. Mindenki döntse el magában.

Nem esik (most) az eső, nem fúj túl erősen a szél, nincs túl hideg, tökéletes idő van a terepmotorozáshoz. A baj csak annyi, hogy a törött bokám nem gyógyul elég fürgén. Ezért csak videókon élhetem át a motorozás semmivel össze nem hasonlítható feelingjét. Bár van, aki ezt nem hitte el.

Itthon rohadok és idegesítem magam azon, hogy nem tudok elmenni motorozni, amikor csöngetnek. Nyitom az ajtót és egy (megjegyzem: jogosan) feldúlt mezőgazdasági vállalkozó áll a küszöbön. Minden kertelés nélkül, in median res közli, hogy nem akar rendőrségi ügyet, de fizessek neki 100e Ft-ot. Egyből megéreztem, hogy itt nincs minden rendben, ezért beinvitáltam egy kávéra és kértem mondjon el mindent. A történet egyszerű: valaki „szétkapartatta” a szántóját, ezzel nagyságrendileg százezer forintos kárt okozva neki. Mivel régebben ő is motoros volt, nem akar rendőrségi ügyet, úgy gondolta, hogy inkább személyesen bír jobb belátásra.

Az úriember teljesen normális volt. Mivel nem karhatalommal érkezett és megértette, hogy törött bokával nehéz lenne motorozni, sikerült vele teljesen korrektül elbeszélgetnem. Sőt! Kiszállított a saját autóján a helyszínre is. Ahol, bár nem vagyok egy Winettou, néhány érdekes dologra azért rájöttem. Egy kb. 8-10 fős quados társaság tehette tiszteletét a szántón, ahol mindenkinek sikerült megállnia a szélén. Kivételt képez az az 1-2 emberke, aki –gondolom- mer' jó sima, megforgatta egy kicsit négykerekű istenverését. Na, ennek vagy ezeknek a gyerekeknek üzenem a következőket:

Kedves Köcsög Quados!

A jó Isten nem azért teremtett neked fejet, hogy legyen helye a szádnak, hanem azért, hogy a benne lévő, nyilván csökevényesedett szervedet, az agyadat használd! Miattad utálnak minket, motorosokat! És hidd el, minden jóérzésű motoros gyűlöl téged emiatt. Szellemi korlátoltságod okán leírom, mi az, amit soha ne tegyél. Soha ne járj művelt területeken! Mindig van mellette földút, amin haladni tudsz. Így nem teszed tönkre más munkáját, nem jelentenek föl stb. Ne járj természetvédelmi területen! Ha mégis muszáj átvágnod ilyenen, akkor lassan haladva, már kitaposott úton közlekedj. Nem tudhatod miben okozol kárt. A te életed is szorosan összefügg a természettel. Ha elpusztítod, a saját életed teszed tönkre.

Ez csak két dolog, amit be kell, hogy tarts ahhoz, hogy ne tartsanak kreténnek. Van még számtalan, de nem leszek telhetetlen. Ezeket tartsd be, aztán a többire magadtól is rá fogsz jönni, remélhetőleg.  

Azoknak, akiknek nincs hol motorozniuk, adok egy tippet ami nálunk bevált. Beszélgessetek olyan emberekkel, akik a mezőgazdaságból élnek meg. Biztos kaptok tőlük hasznos infót, hogy hol hagytak el kaszálót, legelőt, amit birtokba vehettek. Egy kis összefogással, kis munkával nagyon kemény pályát lehet összehozni. Nekünk nagy szerencsénk van, mert egy hatalmas területen (domboldallal, erdővel, mezővel) garázdálkodhatunk. Viszont ha elmész túrázni, a kitaposott földutakat használd. Azok is tudnak -állapotuk miatt- kihívásosak lenni.

Budapesten! Hol máshol? Naná, hogy ott, ahol az internet után vágyódó emberek tobzódnak a jobbnál-jobb ajánlatok közt. Nesze, itt van még egy opció. Főjön a fejetek! Nehogy könnyű legyen dönteni. A vidékiek pedig rezignáltan veszik tudomásul, hogy ismét csak parasztok, és be kéne költözniük császárvárosba. De akkor ki adna enni nekik?

Szeretnék itthonra ismét internetet. Olvasgatom a jobbnál – csúcsszuperebbnél - jelzőkkel el sem mondható mennyire jó ez, ajánlatokat. Közben csóválom a fejem, mert megint kiderült, hogy nem lehetek agglomerációs földműves – vidéki paraszt vagyok! Punktum! Hiába álmodok Lamborghini traktorról, a tehénszaros gumicsizma ott figyel rám valamelyik sarokban. Sőt! Egy kedves ügyfélszolgálatis (csaj) –tól még azt is megkaptam, hogy hogy jövök én ahhoz, hogy konyítok valamicskét is a számítógéphez, meg tudom, mi a különbség a megabit és a megabájt között! (Erre mondtam neki, hogy szívesen átküldenék egy kiló bájt az arcára, féltégla formátumban! De erről- és a telefont letettem. Viszont artikulátlanul üvöltöttem a páfrányunkkal, hogy hogyan lehet ő okosabb, mint az előző hölgyemény.)

De azért volt némi sikerélményem is, mert ezeket találtam:
Betárcsázós internet: jaja, a XXI.-ik században! Na ezzel torrentezzél! Lassú, megbízhatatlan, bár van ingyenes szolgáltató is, általában még mindig horror áron. (Ár-érték viszonylatban)

ISDN: illetve a v2.0, okosabb, még mindig lassú, de digitális és szinte lehetetlen magánszemélyként hozzájutni

Wi-Fi: sebességére nem panaszkodnék, ha nem függne nagyban valamitől. Ugyanis azt állítják, hogy a légköri viszonyok nem tudják zavarni, de gyakorlatban olyan ingadozást mutat, mint a hullámvasút. Van forgalomkorlátos „ócsóért” (ami alapból kiesik) és van korlátlan „jópénzért”. Az árat a járulékos költségek (antenna + telepítés) emelik fel, a nem éri meg kategóriába.

ADSL: a kedvencem. Rengeteg szolgáltató megannyi csomaggal. Ismerkedés közben elveszik az ember a sokszínű ajánlatok közt. A valóság az, hogy minden szolgáltató a T-onnyál rézvezetékén keresztül engedné be a nagyvilágot. Ezért az árak alaphangulatáért, a szép pink színű, extragigamulti (fokozható még?) felel. A csomagok 1Mbit-től 8Mbit-ig, korlátlantól a korlátozottig, akcióstól a mégakciósabbig, szebbnél-szebbek. A valóság azért ennél árnyaltabb, nem is picit. Ugyanis, ha megrendelem az 1Mbites csomagot, akkor a letöltési sebességi minimum(!) 160kbit/s  az 1280 kbit/s-hez képest. (A 4Mbit-esnél 256/4480, a 8 Mbit- esnél 480/8096 kbit/s). Tehát az 1 megás csomagnál elég a nyolcadát teljesíteniük, teljes pénzt kell érte fizetni! De erről részletesebben később.

Mobilinternet: újdonság! De szép is lehetne. Mint mindenbe, ebbe is tettek egy szép csavart. Szélessávon csak Budapesten illetve néhány nagyobb városban lehet szörfölni. Máshol örülhet az ember a modemes sebességnek is. Viszont a laptoppal rendelkező egyének (mint pl. én), elvileg bárhonnan tudnánk csatlakozni. Mindezt elég tűrhető áron.

Konzekvencia: fogjam be a szám és örüljek annak, ami van! Vagyis lehetne, mert a kedves T-onlány hiába tett ígéretet a hiba 72 órán belüli elhárítására, már több mint 3 hete, gyakorlatban nincs internetem.