De akkor is. Ami régen oly természetes volt, manapság már szenzáció számba megy. A gyerekek pedig csak kapkodták a fejüket a sok „csinosan” felöltözött néni és bácsi láttán. És a szájukat akkor tátották el igazán, amikor az anyjuk vagy nagyanyjuk fölvilágosította őket, hogy régebben ők is ilyenekben jártak. Nekik ez természetes volt, nekünk már nem.
Pedig nem régmúlt, nem távoli történelem. Szinte a tegnapról beszélünk. Sajnos csak beszélünk…
Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy (lehetőség szerint) szerezzenek be népviseletet, és (még ha csak 1-2 alkalomról is van szó) büszkén viselje! Mert az jó! A készítőnek is jó (műveli a tudását és esetleg továbbadja), a viselőjének is jó (csinos lesz és hagyományt ápol). És nekünk nézőknek is jó, mert „holnap” is láthatjuk. A Magyaroknak meg azért jó, mert nem feledik, hanem művelik a hagyományokat!
