Szomjas lettem, mint egy teve a sivatagi túrája után, ezért úgy döntöttem beugrok egy büfébe (kiskocsmába), hogy szomjam csillapítsam valami alkoholt nélkülöző itallal. (Így utólag, jobb lett volna, ha inkább kérek egy söritalt.)

A választék elég bőséges volt, a választás nehéz. Szódát nem kívánt a szervezetem, mert az elmúlt napokban szinte csak ásványvizet ittam (mint tudjuk: szóda + designos palack, lehetőleg sok kémiai elemmel a címkéjén= ásványvíz). Maradtak a lónyálak. Azok viszont gazdagon. Kólából kapásból 3 fajtával kezdett el ijesztgetni az amúgy roppant csinos pultos kislány. Csakhát én az az állatfaj vagyok, aki kólát soha sem iszik. (Na jó ez így ebben a formában nem teljesen igaz, ha van alapja, értsd bacardi vagy whiskey akkor valahogy letolom azt az 1 deci fekete vackot). Főként nem lájtosat. Annak még rosszabb az íze, ha ez egyáltalán fokozható. Maradt a sprite, fanta, gyömbér kombó és tonic, említés szintjén. Vagy esetleg rostos, a megszokott ízekben. A fanta hidegen jó, a gyömbért még szeretem is. A rostos gyümölcslöttyökben pedig több a tartósító mint a cukortartalom.

Ekkor láttam meg, a hűtő sarkában elbújva, a TRAUBIT! Aztaaaaat kérek, sokat. Bár az íze még csak nem is hasonlított az eredetihez, de nagyon jól esett. Biztos van benne pszichológia, de elhittem, hogy jobban járok vele, mintha valamelyik másik cukros szart vettem volna meg. Igaz, holnap ugyanott megymárkával erősítek be :D

Megtörtént! A nyelvem majdnem olyan piros lett, mint annó, pihés gyermekkoromban. Az íze nyomokban hasonlított arra a cocializmusban megszokott, semmivel össze nem téveszthető, cigánymeggyel színezett italéra, amelytől édesanyám oly sokszor rettegett. Biza nem alaptalanul, hisz a cigánymeggy nagyon gazdag azokban a piros pigmentekben, amelyek gond nélkül színezik át, a legszebb fehér ingeket, hogy aztán az intelligens mosóporok sikítva meneküljenek, követelve a marketingesektől azt a feliratot, mely szerint az ellen nem véd!

Lehet, hogy maradi vagyok. Vagy csak szimplán hülye. De akkor is! Hová tűntek a jól bevált márkák, a megszokott ízek? Helyes dolog e ezeket feláldozni a divat, az amerikanizálódás hülye oltárán?