Életemben először, lent az Balatonnak partján, ahol pincérként dolgoztam. A szezon már nagyon a végét járta, így elhatároztuk, hogy csapunk egy amolyan „szezonzáró-bulit” Balatonmárián a Black Magic nevű discoban. Este találkozó a szomszédos kiskocsmában és nemszomjasan irány a BULI, így csupa nagybetűvel és néhány sörrel, mert hosszú az út.
Márián első utunk a disco melletti vendéglátó ipari egységbe vezetett. Ahol is a „Mit igyunk?” kérdésemre a barátom, nemes egyszerűséggel csak ennyit felelt:
2 korsó Zipfert és két abszintot!
A csapos nem ma kezdhette a szakmát, mert pillanatok alatt elénk varázsolta a Zöld Tündért és a két sört. Cseh szokás szerint a kiskanalakat és a kockacukrot. Majd mosolyogva megjegyezte „Óvatosan!”. Én, nem tudtam mire véljem, ezért szinte azonnali támadásba kezdtem volna az emberiség egyik legnagyobb ellensége, az alkohol ellen. De a barátom leintett.
Figyelj! A kanálra teszed a kockacukrot, majd belemártod az abszintba. Aztán meggyújtod, elkevered, elfújod, megiszod.
Utasításának megfelelően jártam el. Nehogy azt higgyék, hogy nincs ivókultúrám. Aztán … öt perc csend, némi tátogással és sssshhhhhúúúú légzési gyakorlatokkal fűszerezve. Én próbáltam beszélni, de nem ment. Olyan érzés volt, mintha ezer negrót kaptam volna be, EGYSZERRE! Kellemesen (?) mentolos íz élmény. Frenetikus, fantasztikus, mással össze nem hasonlítható íz és a testben végigkövethető útja szokatlan volt. A szájban kezdődő mentolossága a nyelőcsőben már forrósággá változott, ami a gyomromban kellemes, „van benne valami, ami jó, de nem tudom megfogalmazni” érzéssé vált. Nem éreztem alkoholt, csak valami kellemes meleget. Jó volt és kész! Olyannyira, hogy kisvártatva szóltam is a csaposnak, hogy megkísérelnénk még kettőnek az elfogyasztását.
Sikerült! A sörből még alig hiányzott, de nem is éreztük szükségét, hogy gyorsabban ürítsük. A harmadik kör előtt, hála éles szemünknek, felfedeztük, hogy van zöld (amit eddig is ittunk), kék, fekete és piros színben is. Úgy döntöttünk hát, hogy szigorúan tényfeltárási szándékból, felfedjük a színek és ízek közti harmóniát. Úgy döntöttünk, bár nem kártyázunk, zöldre pirosat teszünk. Sem ízben, sem hatásban nem tapasztaltunk eltérést. Bár tény, egyre jobban kezdtük érezni magunkat. Nem részegség volt ez, inkább valami megmagyarázhatatlan boldogság, ami belülről jött. Mosolyogtunk, vicceskedtünk, szóval jól elvoltunk. A barátom Bob Marley számokat keresett rendületlenül a zenegépben, én pedig az Iron, Lion, Zion szám refrénjét dudolászgattam magamban.
Negyediknek a kék következett. A rituálé, az íz és a hatásfok azonos. Na de a hatás nem maradt el. Eufórikus állapotba kerültünk. Felhangzott Marley Get up, stand up című száma és mi azt éreztük, hogy át kell ölelnünk az egész világot, mert mindenkinek kell, hogy jusson az általunk érzett boldogságból. A kolléga kezdte, igaz a padlót ölelte át elsőnek, de azt nagyon. (Most mindenki azt gondolja, hogy elesett, pedig nem. Át akarta ölelni a világ összes emberét! Mivel ez lehetetlen, rájött, hogy átöleli a földet, mert az összes ember a földön él. De a glóbuszt nem lehet csak úgy uk-muk-fukk átölelni, arra gondolt átöleli egy részét és majd az jól elterjed mindenfelé. És mihez van legközelebb a föld? Hát a padlóhoz!) Ezen érzés annyira erős volt benne, hogy a segítségemre siető két emberrel is alig bírtuk őt függőlegesbe állítani, pedig nincs benne több 60 kilónál. Amikor meglátott, átölelt és úgy is maradtunk. De nem bántam, mert a Zöld Tündér belülről átölelte a szívemet és az jó volt nekem.
Meglepő könnyedséggel jutottunk vissza az autóhoz. Az amúgy 2 perces út most majd ’ fél óráig tartott, mert meglepő szöveghűséggel és ritmusérzékkel, az összes általunk ismert Marley számot előadtuk egymásnak. Itt-ott táncoltunk is rá, majd ölelés és séta tovább.
Mikor megérkeztünk Balatongyörökre, barátom csak annyit közölt mindenkivel:
Ha beérünk, széttáncolom a discot, mert bennem van a ritmus!
Ja, a discoba be sem néztünk, mégis jól éreztük magunkat.
Az abszint fehér ürmöt, (mint a világ állítólag legkeserűbb növényét) és ürömolajat tartalmaz. Az 1850-es évek végére már igen rossz hírűvé vált, 1930-ra szinte mindenhol betiltották. Az EU 1991-től engedélyezi ismét a gyártását, de a fő hatóanyagának a tujonnak mennyiségét szigorúan korlátozzák. Ezért a legtöbb gyártó már fekete ürmöt használ. Ha igazihoz leginkább hasonlót akarsz inni keress spanyol és cseh terméket. Sokan fogyasztották, de talán legnagyobb szeretője Oscar Wilde volt. Tőle származik ez az igazság: „Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek,
A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket,
A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában,
S ez a legszörnyűbb dolog a világon...”
