Aztán egy barátom levele során megtudtam, hogy Pásztó a pásztóiaké! Ez, mint rutinos mi-kié olvasót, már nem sokkolt annyira. Halottam ezt már valahol, bár felkészülve nem voltam rá, sokkot nem kaptam. Aztán elkezdte fúrni az oldalam a kíváncsiság, és rákerestem a neten, hogy ki használta még ezen nagyszerű mondatot. És találtam:
Magyarország a Magyaroké! Igen! Megkönnyebbültem, hisz olyan ember tollából olvastam ezt, aki manapság azzal riogatja polgártársaimat, hogy "...eladták az egész országot...". Igen, most lehet inni egy korty vizet, lehet hangosan felsóhajtani, elmosolyodni, akár kacéran is a kolléga felé. Lehet ölelni, kacagni vidáman és teli torokból kiabálni, hogy "Nagy az Isten állatkertje és megint nyitva hagyták a kaput!"! Megnyugodtam, ezen naivizmus nem egyedi állapot Magyarországon. Felsőbb beleegyezéssel történik mindez.
Most, hogy alkalmam van rá, én is csatlakozom a mi-kié kinyilvánítók táborához és deklarálom a következőket, hogy méltó legyek az emlékezetre:
Az olaj (még) az araboké!
Jamaica a Jamaicaiaké!
A lazaerkölcsű diszkócica gyereke nemazenyém!
A ház amiben élek a szüleimé!
Az autóm a banké!
A hülyeség az emberiségé!
És remélem a mosoly mindannyiunké!