A 13. században II. András hatalma meggyengült, ezért csak a hozzá hű uraknak küldte el ezen levelet, a birtokadományokkal együtt. Ezért azok a főurak, akik nem kapták meg 1213-ban meggyilkolták feleségét Merániai Gertrúdot. Ennek hatására, ezen levél lett a legolvasottabb. Még 1222-ben az Aranybulla kiadásának évében is, ami csak a Top10-es lista második helyéig tudta magát felküzdeni. Nem hiába, hisz a Keresztes hadjárat során eljutott Jeruzsálembe is, ahol a mohamedánok is megismerhették.
Ezen a mongolok (tatárok) fölháborodtak és 1241-ben betörtek az országba, hogy megszerezhessék az eredeti példányt, hogy azt ők is továbbküldhessék. 1 évig dúltak az országban, mégsem találták meg, ezért rengeteg magyart megöltek, vagy rabszolgaként magukkal hurcoltak, hogy ők mesélhessék el ezen levél tartalmát. Ekkor IV. Béla elkezdte újjáépíteni az országot. Hogy meg tudja védeni a levelet elrendelte, hogy minden főúr, akinek birtokot adományozott köteles egy kővárat építettnie, a hatékonyabb ellenállás miatt. Az elnéptelenedett területekre ún hospeseket hívatott be, akiknek előjogaik mellé ezen levélből is mellékelt egy másolatot.
1297-ben Csák Máté meg akarta szerezni a levelet és a trónt. Ebbéli törekvésében 2 vérszerinti (Csák Norris és Csák Berri) és fogadott fia (Nemcsák Károly) valamint Károly Róbert és Vencel is támogatta. Egészen 1321-ig küzdött érte, amikor is föladta, mert meghalt.
Az Anjou-korban, azaz 1301 és 1386 között nem történt semmi érdekes, mert lefoglalta őket az arany kibányászása a körmöci bányákból, ennek pénzzé verése és az adózás bevezetése valamint a szolgaság eltörlése. Az Anjou-ház trónfosztása után, Luxemburgi Zsigmond idejében lehetett először érezni, hogy ez a levél másoknak is fontos lehet. Az Oszmán birodalom a balkánon kezdett hódítani. Hogy a levelet megvédje, Zsigmond csapatokat küldött a balkánra. Bár 1396-ban Nikápolynál vereséget szenvedtek, a levél nem került török kézre. Ennek örömére 1419-ben Cseh királlyá, majd 1433-ban a pápa német-római császárrá koronázta. Ezután I. Ulászló is megpróbálta elverni a törököket, de a próbálkozásba bele is halt. Ekkor került színre Hunyadi János, aki 1456-ban Nándorfehérvárnál úgy elverte a török hadakat, hogy 50 évbe telt nekik mire kiheverték.
1458 telén, Budán, a Duna jegén Mátyást választják királynak, akinek anyja, Hunyadi Erzsébet, a körlevelet egy hollóval küldte el, míg Prágában volt fogságban. A levél megóvása érdekében létrehozott egy elit kommandót, a fekete sereget. A zsoldos csapat védte, a nép szerette, mert álruhában járva bárkinek szívesen felolvasta a körlevelet. Halála után a törökök fölszívták magukat, és 1526-ban a mohácsi csatában legyőzték a magyar seregeket és elkezdték keresni a körlevelet. Hogy a keresés gyorsabb legyen, három részre osztották Magyarországot:
1. a török uralom alatti rész, ahol ők minden eszközzel keresték a levelet
2. a Habsburg uralom alatti rész, az ún. Királyi Magyarország, ahol szintén keresték a levelet
3. az Erdélyi Fejedelemség, ahol nem keresték a levelet, mert tudták, hogy nincs meg
ez az állapot kb. 150 évig volt divat. Aztán a magyarok megunták a keresgélő törököket és kiverték őket az országból, a Habsburgokkal, akik viszont maradtak, mert közben náluk is elveszett a levél és arra gondoltak, hogy majd az eredetivel pótolják.
Hát nem! Olyannyira, hogy 1848-ban egy tehetséges költő, valami Petrovics, aki Petőfire magyarosította a nevét, elolvasta a levelet. Ezen annyira meghatódott, hogy szabadságharcot kezdett szervezni a törzshelyén, a Pilvax internetkávézóban. Gyorsan megalakult a Batthyány-kormány, aki fityiszt mutatott a Habsburgoknak és kiadta a 12 pontot. (ami eredetileg 13 volt, a „körlevelek szabad terjesztése” kitétellel, de aztán mégsem tették bele). Ez a dolog eljutott az orosz cárnak is a fülébe, aki csapatokat küldött Magyarországra, hogy megszerezzék a levelet. A forradalmat leverték ugyan, de a levélnek nyoma veszett, mint Petőfinek. Szomorú tény, hogy sok embert kivégeztek Aradon, Budán stb., hogy kiderítsék hová tűnhetett, de mindenki szívét járja át az öröm, mert árulót, egyet sem találtak.
Itt egy hosszabb szünet következett a levél történetében. Nem tudjuk, hogyan vészelte át az elő és második világháborút, de 1956-ban ismét föltűnt. Ezen a fiatalok annyira föllelkesültek, hogy a szabadságharc mintájára felkelést szerveztek. Sajnos ez eljutott az oroszok fülébe, akik csellel bejöttek ismét kis hazánkba. Azt mondták, hogy a barátaink, pedig csak a levelet akarták megkaparintani. Ami ismét nem sikerült nekik, ezért maradtak és elkezdték terjeszteni a kommunizmus eszméjét. Azt hirdették, hogy mindenki szabad és egyenjogú (értsd, mindenki szabadon olvashatja és terjesztheti a körlevelet), amivel azt akarták elérni, hogy ismét felszínre kerüljön a levél. De túl átlátszóan próbálkoztak, ezért az rejtve maradt. Egészen 1989-ig, amikor is előkerült ismét.
Ezen annyira föllelkesültek az emberek, hogy a ruszkikat hazazavarták és rendszerváltásba kezdtek. Megpróbálták bevezetni Magyarországra a demokráciát. Az azóta eltelt 17 évben a levél hol föl-, hol eltűnik, ezáltal mindig lendít egyet az ország történelmének szekerén. Mindig a kitartást és a szeretetet, a közös múltat és jövőt, az összetartozást, az identitást hirdeti. Együtt születik és hal meg a Magyar emberrel.
Ha ezt a levelet továbbküldöd, némi humort és történelmet közvetítesz. Vagy akár királlyá is koronázhatnak. Bármi megeshet.
Ha nem küldöd tovább, sem történik semmi. Maximum bejönnek az oroszok és követelik majd tőled.
Ha ezt nem, viszont gagyi, szerelemmel és/vagy gazdagodással kecsegtető, esetleg valakin valaki segíteni fog tartalmút igen, hát akkor ez úton kérlek meg, hogy ne nekem!