Eljött a várva-várt nap, elkezdődött az iskola! Sok ezer diáknak ért véget egy csapásra a pihenés, az önfeledt szórakozás időszaka. És augusztus 31.-én több száz balassagyarmati lakásban felragyogott a televíziókészülékek képernyője, mert visszatért a Balassagyarmati Nyáriszünet Kht. is tetszhalott állapotából! Örvendjünk!
Mit tetszhalott? Jól megérdemelt pihenéséből! Elkeltek a nem használt eszközök, kipihenték magukat, erőt gyűjtöttek és karbantartottak. Sajnos, a szó szoros értelmében! Aki látta az első adásukat, most velem együtt sír, mert tudja, látta. Aki nem, hát nem maradt le sokról, illetve a sokkról. Titkon bíztam benne, hogy az első adásuk után bocsánatot kell kérnem tőlük, ahogyan azt megígértem, de nem. Nem kell, mert ennyire szerkesztetlen, összecsapott, hibáktól hemzsegő videót - műsornak nem merem nevezni – a youtube-on ezret lehet látni. Sőt, sok jobbat is. Pedig azokat lelkes amatőrök készítik, otthoni technikával. Nem profik!
Vagyis, dehogy profik. Ők is csak lelkes amatőrök, kiknek a képzése folyamatos. Olyan személyektől tanulnak folyamatosan, mint Pekár István, Madarász Gábor, Pernye Attila és Mravik Zsolt. Sajnos ez nem látszik meg rajtuk. Az ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy a stáb felkészítése decemberig biztosan eltart majd. Az én kérdésem az, hogy van e értelme? Mert az imént felsorolt nevek közül bárki, álmából felébresztve, folyamatos ágyútűz mellett, derékig jeges vízben állva, többre képes! Árulja már el valaki, hogy eddig mit tanultak? Mert ugye a régi stábot azért küldte el, mert nem feleltek meg az új kihívásoknak. Az új stáb megfelel? Ja, kérem a régi stáb nem engedett volna ki a kezük közül ennyire gagyit. Fejlődünk! Hol a szar? Pofozkodni akarok!
De nézzünk meg közelebbről, mi az amit biztosan nem tanítottak nekik, mégis teljes erőbedobással képesek csinálni. A kedvencem, a nevek felcserélése. Dühítő! Engem akar informálni, csak éppen félre. És fel sem tűnne, ha nem ugyanazon a néven szerepeltetnének két, teljesen eltérő megjelenésű hölgyet, egymás után. Hopp, kétszer kimaradsz a dobásból! Az háttérzaj meg monnyon le! De azonnal! Nem lehet hallani tőle semmit! Ami nem is baj, mert a narráció minősége néha nem éri el a ’80-as évek végén, piacon beszerzett videokazetták alábeszélésének minőségét sem. Azt fel sem hozom, hogy a blokkok nincsenek elkülönítve egymástól, hisz minek. Aki odafigyel, tudja, aki meg nem, azt nem érdekli. Az viszont tetszett, hogy a kedves bemondó hölgy, egy spirálozott füzetről olvasta föl mondandóját. Így legalább a hibázás lehetősége minimálisra csökkent és volt benne összefüggés. Nem úgy, mint az első riportjukban. Lehet, én vagyok a hülye, de valaki elárulhatná már végre, hogy konkrétan miről beszélgettek Zsuzsa nénivel? Igaz megérteni nem tudtam, de észrevettem, hogy sokkal összefüggőbben tudott beszélni arról a valamiről, mint az ügyvezető igazgató a saját tévéjéről. Emberek! Neki nem jutott füzet? A burkolt reklámokért a piacgazdaság, a forgalomért az emberek, az esőért a kormány a felelős!
De ki felel azért, hogy az elmúlt 2-3 hónapban nem történt semmi gyarmaton, sem pedig a környékén? Mert a „híradójukat” nézve ez fogalmazódott meg bennem. Csendes kisváros, ahol havonta maximum egy említésre méltó esemény ha történik. (De akkor minek a tévé?)
Nincs sok információ. Na, álljunk meg egy szóra! Információ. Nem vagyok egy Grétsy doktor, ezért lehet, hogy én tudom rosszul, de az info az rövid o. Gondolom azért, mert az információ szóból eredeztethető, ami ugye rövid o. De ha in english nézzük, akkor is rövid az a fránya, kis o bötű. Vagy palócul van? Vagy ismét (Balassagyarmat a Balassagyarmatiaké!) megkaptuk, egy nyelvújítói magasságba emelkedő, fiatalember gyöngyszemét, egyszerűen, közkincsként??
Egy biztos, végre van adás. Ha göthös is szegény, ha vak és süket is, de legalább van. A cél még messze, és az irányt sem ismerik, de bátran menetelnek előre(?). Vagy hátra, vagy valamerre. Én, mint néző, abban bízom, hogy lesz majd valaki, aki megmutatja nekik a helyes irányt. De addig is Brazil szappanoperákkal edzem majd az elkövetkező műsorokhoz.