Pénteken pecázni voltam a barátaimmal, Rolanddal és Balázzsal. Életem első horgászata volt ez. (Bár voltam már kint éjszakai horgászaton, a nándori tavon, de ott inkább, mint felügyelő - többet foglalkoztam a két illuminált pecással, mint az ő szerelékeikkel - tevékenykedtem.)
Eredményeink méltán tölthetnek el büszkeséggel. Hárman 15 db halat fogtunk (Roland 9 ponty, Balázs 2 ponty 1 harcsa, én 3 ponty), ami szép teljesítmény. Ha hozzá vesszük még a járulékos dolgokat (nád, gyökérzet, zöld Toyota, némi fű) akkor bizton állíthatjuk, hogy eredményes napot zártunk.
A horgászok nyelvezete igen furcsa volt elsőre. Például gőzöm sem volt, hogy mi az a pellet vagy az ereszték. Már ezt is tudom. Sőt azt is, hogy ha fáradt fütyiként fekszik az úszód a víz felszínén, akkor az eresztéken kell állítani valamint nem árt még némi ólmot rátenni. Ha viszont izgalmi állapotban, fel-le ugrál, akkor kapás van (70%) és illene bevágni. Ha meg abszolúte nem látod és az orsó kerreg, akkor nem a furcsa zaj forrásáról érdeklődsz, hanem bevágsz, mert kapás van (100%) és a hal már viszi. (Itt halkan megjegyzem, hogy akkor sem látod az úszót, ha az egy a hátad mögött parkoló Toyota tetőcsomagtartójában van elakadva!)
Szóval jó dolog a horgászat, de szerintem nem nyugtat. Legalábbis engem nem. Inkább a koncentráló képességet fejleszti. Egy napon keresztül figyelni a tőlünk minimum 6 méterre elhelyezkedő 20cm-es színes műanyag darabot (ez az úszónk), úgy, hogy közben ne aludjunk el, sőt a legkisebb mozdulatára reagálni tudjunk, na az kérem nem semmi. Olyannyira unalmas, hogy szinte idegesítő. Mikor nem mozdult kétségek közt őrlődtem. Vajon van e rajta csali, vagy már leették, leesett róla? Vagy egyáltalán jó csalit használok, vagy cseréljem nadályra a pelletet vagy esetleg kukorica kéne a horogra? Amikor pedig megmozdult, ott volt a nagy kérdés: Bevágjak, vagy sem? Ennek eldöntésében Roland sokszor segített a BÉLÁM!!! felkiáltással.
Na ez a bevágás sem egyszerű. Finoman, mégis határozottan és gyorsan kell megrántani a botot fölfelé, mely során a horog beleakad a hal szájába. Ha jól csináljuk. Ha úgy csináljuk, mint eleinte én, akkor a határozott felrántásra
a, elszakad az előke, az úszó pedig torpedóhoz hasonlóan kirepül a vízből (ezért ajánlatos olyan helyen pecázni, ahol nincs az ember mögött semmi értékes, vagy a tulajdonosánál erősebb, esetleg a tulajdonos nyugodt és megértő)
b, nem szakad el az előke, és az úszó plusz az ólomnehezék sokkal nagyobb tempóban repül ki a vízből (szerencsére az autó tulajdonosa elállt mögüllem)
c, a damil szakad el (kigubancolni, újraszerelni)
Viszont ez is sport (állítólag féfias), amiből meg lehet élni és aminek szurkolótábora is van. És a lustáknak is kedvez, hiszen nem kell fémdarabok alatt görnyedni testépítés címén. Viszont hogyan csajozunk? Mert a bot (mármint a pecabot) mérete nem meghatározó. Viszont a méret a lényeg (mármint a kifogott hal mérete). De kevés olyan horgász van aki már fogott akkora halat, hogy nem kell hazudnia. Ezt a csajok is tudják (gondolom én), tehát szkeptikusan fogadják azokat az élménybeszámolókat, amelyek arról szólnak, hogy cápát, mit cápát bálnát fogott az illető. A sörhasú szemüveges pecás viszont nem alapozhat az esztétikai meggyőzésre. Akkor?
Tisztelt állatvédők! Minden általunk kifogott halat halpárnára tettünk. Igyekeztünk a horgot szakszerűen és gyorsan eltávolítani. A halak sebeit minden esetben ferőtlenítettük! A sokkhatás elkerülésére érdekében Beethovent játszottunk.
