Bár nem vagyok annyira öreg, de még tisztán él bennem az az időszak, amikor a kislányok (és néhány fiú is), emlékkönyvvel kereste föl az ismerőseit. Ha jól emlékszem, az emlékkönyv utódja lett a barátságfüzet, amiben kérdésekre kellett választ adni, mert az jó. Most, az internetes korszakban, már nincs egyik sem (vagy nem tudok róla, de a tippem az, hogy ezen füzetecskék jelentősen háttérbe szorultak) de van helyette iwiwünk, myvipünk, barátikörünk, druszaponthunk és még számtalan közösségi portálunk.
A személyes megkeresés helyett csak 1 klikk és már drótpostázzák is a felkérést, hogy légy a barátom. Pedig mekkora fílingje volt annak, hogy az ötödikes Katika oda mert menni a hetedikes Pistikéhez, és elhaló, ártatlan hangon közölte vele, hogy minden álma az, hogy rajzoljon valami szépet neki. Ami ugye egyéni, és sok év múlva is lehet rajta mosolyogni, meg egy biztos jele annak, hogy jó vagy a csajnál. A törlés meg szinte lehetetlen, mert senki sem tépkedi ki a lapokat az emlékkönyvéből. A webkettőben ez is csak egy kattintás.